A több mint két kilométeres sínpályával Európa leghosszabb múzeumi normál nyomtávú vasútvonala. A Skanzenben Magyarországon egyedüliként, Európában pedig negyedikként tölti be valódi funkcióját egy muzeális értékű közlekedési eszköz.

A Skanzen Vonat a bejárati épületként kialakított mezőhegyesi vasútállomásról óránként indul útjára a 2,2 km hosszú vasúti pályán. A vonalon öt megálló található, ezekről érhetők el a múzeum tájegységei. Az egyszerre 50-60 ember szállítására alkalmas vasút hitelesen kapcsolódik a már meglévő kiállítási egységekhez, hiszen Magyarország tanyasi településein – például a Dél-Alföldön, a Duna-Tisza-közén – már a 20. század elején rendszeres, normál nyomvonalú vasúthálózat és vasútjáratok biztosították a személy- és áruforgalmat. A motorvonat muzeális darab ugyan, de egy-két helyen még ma is megtalálható a forgalomban.

A Jendrassik György tervezte dízelmotort még 1927-ben a legendás Ganz gyárban szerelték a járműbe, melyet a Skanzen számára Valkai Csaba nyugdíjas szentesi vasutas épített újjá. A másodosztályú ülések kárpitozása, a harmadosztályú fapadok, a csomagtartók, a zománcozott feliratok is mind-mind megegyeznek a harmincas években használtakkal. A motorkocsi a felújítás révén akadálymentessé is vált, kerekesszékkel és babakocsival is igénybe vehető. A vasút korhű jegy- és információs rendszerrel működik, és a vonat személyzete is autentikus öltözékben végzi munkáját.
A Skanzen Vonatra külön kell jegyet váltani; a klasszikus megjelenésű kéregjegy a pénztárnál megváltva 500, a helyszínen 600 forintba kerül, de korlátlan számú utazásra jogosít.

2115 méter és a váltók
A Skanzen Vonat ugyanis olyan C-rendszerű felépítményen, sínrendszeren halad, amelyet utoljára az 1930-as években gyártottak Magyarországon. A 2115 méter hosszúságú pályán beépítendő sínszálak a szentesi és a pilisi térség fővonalában töltötték szolgálati idejüket. Az építő vállalat alapos piackutatás után talált rájuk, s gondos állagfelmérés után választotta ki a Skanzenben lefektetésre kerülő darabokat. A kitérők, ismertebb nevükön váltók a MÁV-forgalomban is használatos MÁV48 kg/folyóméteres típusból valók, a többi sínelem azonban a ma már nem alkalmazott 34,3 kg/folyóméteres fajtából.

Mivel a Skanzenvasút közvetlenül nem csatlakozik más vasúti vonalhoz, a vágányfektetés helyszínére bajos lett volna nagyobb teljesítményű gyorsátépítő, vagy fektető gépet telepíteni. A sínrendszer kiépítése így a mai csúcstechnológiához képest „manufakturális” eszközökkel történt. Az alépítmény elkészítése után így is meglehetősen gyors volt a folyamat, hiszen naponta 200 méternyi vágány készült el.

A Skanzen Vasút Személyszállítási Üzletszabályzata