Gyűjtemény bemutatása

Kiállítások a tájegységekben



A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapításának célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A folyamatosan finomodó telepítési terv 400-nál is több építmény múzeumba történő áthelyezését irányozza elő, melyeket településnéprajzi szempontok alapján faluszerű épületcsoportokba, ún. tájegységekbe szervezve tár a látogatók elé. A tájegységeken belül az építmények egy-egy parasztporta hagyományos rendjébe illeszkednek, melyekhez olyan szakrális-, közösségi- és gazdasági építmények kapcsolódnak, melyek egykor részei voltak a hagyományos faluképnek. A lakóházak és a gazdasági épületek egy-egy táj történetileg kialakult lakóháztípusát és jellegzetes melléképületeit reprezentálják.

8 tájegység helyezkedik el a múzeumban, melyekről rövid ismertetőt olvashat itt. Múzeumi látogatását és a tájegységek megismerését segíti a Kiállításvezető, mely megvásárolható a múzeumi boltokban.

Észak-magyarországi falu



A 2010-ben átadott új tájegység az Ipoly és a Bodrog közötti terület hagyományos népi építkezését, életmódját mutatja be. 12 lakóház és 26 melléképület magasodik itt, közel 5000 eredeti műtárggyal. A tájegység a mai Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és a történeti Hont, Gömör és Kishont megyéket felölelő táj kultúráját mutatja be.
A táj legnagyobb néprajzi csoportját a palócok alkották, és több nemzetiség is élt ezen a vidéken: németek, ruszinok és szlovákok.
Az Észak-magyarországi falu tájegységünkben megismerheti milyen a novaji lakodalmas kalács, milyen ízű az erdőhorváti perec, hogyan élt egy parasztcsalád a 19. század végén, vagy éppen hogyan is dolgozik egy muzeológus.

 

Felföldi mezőváros



A Felföld Magyarország északi-középhegységi területeinek történeti tájneve. Az Ipoly és a Bodrog folyók közötti hegyvidéki területen a mezővárosok a táj jellegzetes települései voltak. Jól körülhatárolható piaci körzeteik révén a mezővárosok kultúraközvetítő szerepet töltöttek be a falusi parasztok és a szabad királyi városok nemesei vagy polgárai között. A Felföldet magyarokon kívül jelentős szlovák, lengyel, ruszin, német, görög, zsidó népesség lakta. A felföldi mezővárosokat nem lakták sokan (maximum 5.000 fő). Az itt lakók több mint 20%-a céhes iparosként dolgozott. A tájegység híres szőlő- és borkultúrájáról. Nem csak hazánkban, de Európa szerte ismerik az itt termelt tokaji fehérbort, a Gyöngyös és környéke vörösborait.



A tájegységben sétálva megismerkedhet a cipész mesterséggel, a szőlészethez és borászathoz kapcsolódó eszközökkel, pincék sokaságát járhatja be és megnézheti, milyen is egy igazi zsidó kereskedőház.


Felső-Tiszavidék



A múzeum Felső-Tiszavidék épületcsoportja Magyarország észak-keleti sarkában élt népesség falusi építészetét örökíti meg. Ez a terület a mai a Szlovákia, Ukrajna és Románia közé ékelődik. A Tisza és mellékfolyói által szabdalt vidéket a 19. század elején még gyümölcsfákban gazdag erdőségek, sűrű tölgyesek borították. Ez a régió fontos szerepett játszott a amgyar történelemben és művelődéstörténet alakulásában.Az 1974-ben megnyitott tájegység egy falusi teret és egy odavezető utca egyik házsoorát mutatja be. Találunk itt az udavrokban jellegzetes helyi növényeket, például besztercei szilvát és liotai diót is.

A múzeum ezen tájegységében 4 porta található. Különlegessége még az épületegyüttesnek a festett fakazettás református templom és harangláb. Szintén itt található a szárazmalom, amelyben a lovak erejével meghajtott malomkövekkel búzát őröltek, kölest hántoltak vagy éppen kukoricát daráltak.

Alföldi mezőváros



Az Alföldet jellegzetesesn magyar tájként tartják számon. A magyar nyelv világszerte legismertebb szavai a puszta, csárda, gulyás, paprikás ide kapcsolódnak. Az Alföldön a 17. századtól jöttek létre a tanyák.
Helyet iskapott a múzeum Alföldi mezőváros tájegységében egy tanya, melyet magyar őshonos állatok lakják. Találkozunk itt szürkemarhával, mangalica sertéssel, kecskével, tyúkkal, kacsával és rackajuhhal is.



Az alföldi tájegységünkben számos műhely kapott helyet. A tímár műhely, ahol bőröket finomították, készítették ki és kékfestőműhely, ahol a híres magyar kékfestő anyagot készítették. A pékségünkben a helyben frissen sült kenyeret és péksüteményeket is megkóstolhatjuk.



Dél-Dunántúl

A múzeum legnagyobb területen fekvő tájegységében bejárhatja Tolnát-Baranyát! A Dél-Dunántúl tájegység Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye építkezését, népi kultúráját mutatja be 9 portán. Találunk itt olyan házat, ahol a karácsony jelenik meg, de a dél-dunántúli szőlő és bortermelést is bemutatjuk pincéikben.




Bakony, Balaton-felvidék



A Bakony erdő borította hegyeket, a Balaton-felvidék a csillogó víztükör fölé magasodó, szőlővel beültetett, présházakkal telehintett lankákat, érdekes formájú vulkáni kúpokat idéz emlékezetünkbe. A falvakban hófehéren világító, díszes házoromzatok, boltíves tornácok, a málló vakolat alól előbukkanó színes kőfalak ragadják meg az oda látogatót. A múzeumi tájegység a kőépítkezés különféle változatait mutatja be lakó-, gazdasági, közösségi és egyházi építményekkel.
A Balaton-felvidéken főként a szőlőművelés, a part közeli településeken a halászat, míg a Bakonyban az állattartás és az erdei iparok (például fafaragás) biztosították a megélhetést.



A múzeum Bakony, Balaton-felvidéjk tájegységében találunk vízimalmot, mely minden nap be is indul. Az épületegyüttes dísze a a Szent Márton tiszteletére emelt katolikus templom.




Nyugat-Dunántúl



A tájegység a Vas megyei Őrség, a Zala megyei Göcsej és Hetés hagyományos paraszti világát tárja elénk. E nyugat-dunántúli tájak talaja agyagos, nehezen termő, a térség folyóvizekben gazdag. Erdeiben a tölgy, a bükk és a fenyő honos. Az itt megtelepülők egy része szerekbe, illetve szegekbe rendezte házait.
A tájegységben található Vöcköndi lakóházban a gyerekek kipróbálhatják a ház körüli munkákat.



A nyugat-dunántúli épületegyüttesben áll egy iskola is. Itt beülhetnek az iskolapadba az érdeklődők és megtudják, hogyan is zajlott egy falusi iskolában a tanítás.


Kisalföld



A múzeumi tájegység két szemközti házsorának épületei határozottan eltérnek egymástól: az egyik oldalon téglából épült, módos házak, a másik oldalon szerényebb, földfalú, nád- és zsúpfedésű épületek állnak.
A táj történeti határvonalai a jelenlegi országhatáron kívül húzódnak. A 18. századtól Pozsony, Moson, Nyitra, Komárom, Bars, Győr, Sopron történeti megyék területének alföldi jellegű részeit jelölték Kisalföld tájnévvel.